fidei proximum (lat. 'a hithez legközelebb álló'): az egyházi tanításban olyan tétel →teológiai minősítése, mely a teológusok véleménye szerint sententia definitioni proximum, azaz →dogmaként is kihirdethető volna, mert kinyilatkoztott igazság. - A szentháromságtanban: „a Szentháromság tana a szó szoros értelmében vett hittitok”. Az angeológiában: „minden hívőnek van őrangyala; a jó angyalokat vallásos tisztelet illeti meg”. A teremtéstanban: Ádámtól és Évától származik az egész emberi nem; az emberi lélek testet megelőző létéről szóló tanítás tévedés; az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a rendetlen kívánságtól (→concupiscentia). A krisztológiában: az ember Krisztus vétkezhetetlen. A kegyelemtanban: a megigazultaknak is minden egyes üdvös cselekedethez szükséges a segítő kegyelem. A szentségtanban: az Eucharisztia formáját teszik az Üdvözítő szavai, melyekkel az utolsó vacsorán tanítványainak adta testét és vérét; a tökéletes bánat megigazulást szerez gyónáson kívül is, de nem annak vágya nélkül; az elégtétel kirovása a gyóntatónak egyúttal kötelessége is; amikor az Egyház a búcsúban elenged ideigtartó büntetéseket, az Egyház kincséből megfizet az örök isteni Igazságnak; az egyik fél házasságtörése sem jogosítja föl a másik felet a házasság fölbontására. Az eszkatológiában: a halállal véget ér a próbaidő és az érdemszerzés lehetősége. **